Ha már a szerencsétlenségeimről neveztem el a blogot, jöjjön egy teljesen friss élmény, amolyan tipikusan marcsis.
Téma: nézzük meg a tűzijátékot!
Az úgy volt, hogy elindultam nagy Budapestre de! előtte még kávézgattam egyet régi barátnémmal. Kapom a telefont: Keszthelyen jégeső, ítéletidő, ujjuj. mondom, itt süt a nap, ráérek menni későbbi vonattal. Node. Nyilván mivel így döntöttem, az időjárás másképp. Amíg vártam a következő vonatra, hirtelen felhő, sötét, eső, zivatar, zápor, én-ki-nem-mozdulok-innen-időjárás. De ha menni kell, hát menni kell, gondoltam, nem vagyok én cukorból, mit nekem az eső. Először visszafordultam, kávézó röhög. Másodszor nekiindulok, pocsolya, belelép, papucs láb alól kicsúszik, óriási esés. Kávézó röhög. Na mondom, ez is jól kezdődik. Hogy a balszerencse tovább kísértett, nem is volt kérdéses. Vonat késik 1 órát, majd határozatlan ideig. Nem baj, jön másik. Jött. Már régóta szerettem volna látni, hogy a MÁV képes-e bekapcsolni néhanapján a légkondícionálót, ha már van. (amikor kellett, 50 fokban, Balaton felé tartva, persze, hogy nem tudta). Most teljesen átázva, fázva egyértelmű hogy működött az az átok, még jó, és persze hideget fújt, nehogy véletlenül sikerüljön megszáradnom. Nem is sikerült. Nem baj. Pest, kelenföld szépállomás, futok a villamoshoz. Persze teljesen feleslegesen, mert 10 percig egy fia villamos sem jött. Hirtelen csak befutott egy, mindenki rohanna fel, vezető kiszól, baleset a móriczon, menjünk busszal. Mondom oké. Én ilyenen nem akadok ki. Én tudom, ez marcsidolog.
Azért csak sikerült hazaérni, kipakolni, üdvözölni kedvest. Aztán mentünk gyorsan tüzijátékot nézni. Pironkodva (:D) vallom be, nekem ez volt életem első budapesti augusztus huszadikája.
Elmeséljem, szerintem milyen volt? Amúgy is nagyon jól megy ám a tűzijáték-kritika (tavaly egy megyei lapban úgy lehúztam a helyi kis perfomance-t, hogy másnap a pirotechnikai cég feje személyesen javasolta igen nyomatékosan hogy írjak egy következő cikket, melyben módosítom botlásomat. Szánom-bánom, de írtam. Mert a megyei lap az megyei lap. A hirdető meg hirdető. Ha a hirdető mérges, nincs pénz. Ha nincs pénz, nincs munka. Dehisz bizos mindenki sejti, hogy megy ez. Ja a mai újságírók helyzete megint egy külön téma. Lesz róla szó. Majd)
Szóval hogy milyen volt a fővárosi dirr-durr? Pár szóban összefoglalnám:
romantikus (csakis kedvessel), sok részeg, poros, füstös, szembe menő ismeretlen eredetű izés, tömeges.
Tényleg, nekem tetszett. De nem értem, miért kellett 20 percig durrogtatni 5 helyről nagyjából ugyanazokat az elemeket csak más variációban. Na ja. Meg az is érdekelne, hogy amikor szarban van az ország anyagilag állítólag, miért kell ennyisok pénzt kiadni ilyenre? Tudom, kenyeret és cirkuszt, de na azért...ugyanez a kérdésem a kormányzati negyed felépítésével kapcsolatban. Miért most olyan sürgős? Nem mehetnének azok a milliárdok, más, fontosabb helyekre, területekre? Azt hiszem, elég körülnéznünk, és mindenki tudna sorolni legalább 10 helyet, ahová az állam pénze (a mi pénzünk) bőven elférne...mert én inkább adtam volna a kis pályakezdő adómat egy kórházi gépre, gyermekek élelmezésére, mint egy közel fél órás össznépi tüzes-vizes-repülős hejehujára. Ha megkérdeztek volna, megmondtam volna. De nem kérdeztek.
