Tudom, hogy nagyképűen hangzik: A válasz mindenre... Ne higgye senki, hogy meg akarom váltani a világot, hogy mindent tudok. Csaképpen nemrégen rájöttem valamire, ami olyan, mint Douglas Adams és a robot negyvenkettese.

Számomra a válasz mindenre: Marcsi.

Hogy miért? Bár már hivatalosan is felnőtté váltam, pályakezdő munkábaálló, komoly párkapcsolat, saját albérlet, bla-bla, a mozgáskoordinációm azért megmaradt olyan gyermeki szinten. Nagyon. Vagyis az a fajta ember vagyok, aki ha pocsolya van, beleesik, ha asztal sarka van, belerúg, ha tűzoltó-készülék van a falon, lefejeli....

Egy ideig bosszankodtam, aztán próbáltam másokkal együtt nevetni magamon, majd rájöttem, hogy nem a világ, a tűzoltókészülék és az asztal a hibás, hanem egyes egyedül én. Azóta ha hasonló eset történik velem, csak megrántom a vállam és azt gondolom:

A válasz mindenre: Marcsi.

Na de ezt ám tovább is gondoltam, nem úgy van az.

Szóval ha a válasz mindenre én vagyok, akkor Te is lehetsz. Mindenki a saját maga válasza. Mert minden, amit teszel (és gondolsz) felhasználható ellened. Te irányítod a sorsod. Én az enyémet.

Vagy legalábbis megpróbálom...

Első napirendi pont:

"keressünk hobbit" vagy hobbyt. Uhh sikerült összedobnom egy szójátékot gondolkodás nélkül. :D Várom a kommenteket, melyik néz ki jobban, vagy melyik számít hivatalosan helyesnek? Igazából nekem egyik verzió sem tetszik. Szóval módosítás:

keressünk olyan munka utáni elfoglaltságot, mely által fejlődik kreativitásunk, és nem csak a tv előtt ülve zsibbasztjuk agyunkat .

Terveim: varrás, hastánc, futás...

Megvalósítás: a közeljövőben. Beszámoló a megvalósításról: a közeljövő után pár nappal.