HTML

A válasz mindenre...

Nem tudok mindent. Sőt. Nem tudok semmit. Csak annyit, hogy történjen velem bármi, tudom: a válasz mindenre Én vagyok. Vagy Te. Mert minden amit, teszel és gondolsz, meghatározza az életed. Te irányítasz, te döntesz. Én blogolok...vagy legalábbis megpróbálom.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Hajléktalanok és társadalmi felelősségvállalás

2007.08.22. 12:43 :: A valasz mindenre...

Tegnap láttam valamit, ami nagyon megindított. Egy hajléktalan bácsi épp az ebédjét fogyasztotta a füvön, mikor odaólálkodott hozzá egy kis ciromos és egy csöppnyi keverék kutyus. A bácsi pedig ahelyett, hogy elhajtotta volna őket, letette kis papírtényérját az állatok elé és nekik adta utolsó falatjait. A kiskedvencek örömmel falatoztak, míg az öreg suttogva becézgette, simogatta őket. Elképzeltem, ahogy elsírja nekik bánatát, elmeséli hogy jutott idáig, a picik pedig füleiket hegyezve két falat közt hevesen bólogatnak és együttéreznek, hisz tudják ők is, milyen számkivetettnek lenni.

Jó érzés volt látni, hogy vannak még ilyen emberek. Akik megosztják másokkal, amilyük van, még akkor is, ha nekik sem telik sok mindenre. Mikor láttuk ezt felsővezetőinktől? Mikor látunk arra példát, hogy akinek sok van, azt mondja: "Minek nekem ennyi pénz, ház, autó? Eladom inkább, ami felesleges, és segítek másokon, hogy a társadalmon belüli szakadékok ne legyenek akkorák!" Na ilyet soha, azt hiszem. Talán még Bill Gatesről olvastam, hogy szegény gyerkőcei nem kapják meg az összes vagyont, csak pár milliót, a többit pedig jótékony célokra osztja szét végrendeletében. Ez lenne a megfelelő hozzáállás. Ha a gazdagok közt is több lenne a nem-önző-ember.

Vagy csak naív vagyok?

Pesze, én sem segítek minden "jöttmentnek", és nyilvánvalóan csak kicsiben teszem meg azt, amit boldog lennék, ha nagyban is megtehetnék. Szerintem mindenki szivesen ad pár forintot akkor, ha a boltban a kisnyugdíjasnak pont nincs annyi aprója, amennyi kell, de egy láthatólag beszívott tinédzsernek nem adok egy fillért sem, mikor látom, hogy vonatra nincs pénze, de a szájában ott lóg a Davidoff. Sőt, a villamos és metrómegállókban posztoló állandó kéregetőknek sem adakozok. Azért mert: 1. agresszívan kéregetnek én nem lehet nekik nemet mondani, még ők sértődnek meg, 2. ha egész nap ráér az aluljáróban csövezni, arra is lenne ideje, hogy a várost járja és keressen valami alkalmi munkát, bármit, ami segítene rajta.

Mert mint blogom leírásában is szerepel, minden tőlünk függ. Attól, hogy mi mit akarunk, és ezért mire vagyunk képesek.

Lehet, hogy a tehetős emberek is így gondolják, ők megcsinálták, az ő munkájuk gyümölcse vagyonuk de!

mindennek van egy határa. Aki megteheti, annyi felesleges dologra költ. Szerintem. Gondoljunk csak bele, hogy egy jobb minőségű, márkás öltönyből hány szegény családból származó kisgyermek kaphatna újra olcsóbban, vagy ingyen tankönyvet. (a napokban korlátozták az iskolások tankönyvtámogatását, nem is kis százalékban)

Az állam szerepe a képletben persze teljesen más lenne. Létezik ugyanis egy olyan kifejezés, hogy társadalmi felelősségvállalás. Aminek a lényege h a jó értettem, az hogy, ha én akarok tenni valamit, vannak ötleteim, céljaim és hajlandó vagyok áldozatot hozni érte, de ezt valamilyen külső, tőlem nem függő akadály meghiúsítja akkor ott legyen az állam, aki segít nekem az akadályok elhárításában. Tehát ha nekem nincs piacképes végzettségem, legyen lehetőségem tanulni, ha eltörik a lábam, gyógyítsanak meg normális körülmények között, stb...

Amíg azonban ezek a támogató funkciók nem működnek megfelelően, sőt a legnagyobb káosz ezeken a területeken uralkodik, addig senki ne csodálkozzon azon, hogy egyre több ember válik céltalanná, esetleg otthontalanná...amíg az általunk befizetett összegek nem a megfelelő helyre, hanem zsebbe vándorolnak, onnan pedig ki tudja merre, addig nem fog semmi változni. Amíg ezek a zsebek nem jönnek rá, hogy úgy is viselkedhetnének,  mint a minap látott hajléktalan bácsi, addig ennek a bácsinak sem lesz reménye arra, hogy egyszer tető kerül a feje fölé...

tessék ezen elgondolkodni.

Szólj hozzá!

Tűz, víz, repülő

2007.08.21. 13:57 :: A valasz mindenre...

Ha már a szerencsétlenségeimről neveztem el a blogot, jöjjön egy teljesen friss élmény, amolyan tipikusan marcsis.

Téma: nézzük meg a tűzijátékot!

Az úgy volt, hogy elindultam nagy Budapestre de! előtte még kávézgattam egyet régi barátnémmal. Kapom a telefont: Keszthelyen jégeső, ítéletidő, ujjuj. mondom, itt süt a nap, ráérek menni későbbi vonattal. Node. Nyilván mivel így döntöttem, az időjárás másképp. Amíg vártam a következő vonatra, hirtelen felhő, sötét, eső, zivatar, zápor, én-ki-nem-mozdulok-innen-időjárás. De ha menni kell, hát menni kell, gondoltam, nem vagyok én cukorból, mit nekem az eső. Először visszafordultam, kávézó röhög. Másodszor nekiindulok, pocsolya, belelép, papucs láb alól kicsúszik, óriási esés. Kávézó röhög. Na mondom, ez is jól kezdődik. Hogy a balszerencse tovább kísértett, nem is volt kérdéses. Vonat késik 1 órát, majd határozatlan ideig. Nem baj, jön másik. Jött. Már régóta szerettem volna látni, hogy a MÁV képes-e bekapcsolni néhanapján a légkondícionálót, ha már van. (amikor kellett, 50 fokban, Balaton felé tartva, persze, hogy nem tudta). Most teljesen átázva, fázva egyértelmű hogy működött az az átok, még jó, és persze hideget fújt, nehogy véletlenül sikerüljön megszáradnom. Nem is sikerült. Nem baj. Pest, kelenföld szépállomás, futok a villamoshoz. Persze teljesen feleslegesen, mert 10 percig egy fia villamos sem jött. Hirtelen csak befutott egy, mindenki rohanna fel, vezető kiszól, baleset a móriczon, menjünk busszal. Mondom oké. Én ilyenen nem akadok ki. Én tudom, ez marcsidolog.

Azért csak sikerült hazaérni, kipakolni, üdvözölni kedvest. Aztán mentünk gyorsan tüzijátékot nézni. Pironkodva (:D) vallom be, nekem ez volt életem első budapesti augusztus huszadikája.

Elmeséljem, szerintem milyen volt? Amúgy is nagyon jól megy ám a tűzijáték-kritika (tavaly egy megyei lapban úgy lehúztam a helyi kis perfomance-t, hogy másnap a pirotechnikai cég feje személyesen javasolta igen nyomatékosan hogy írjak egy következő cikket, melyben módosítom botlásomat. Szánom-bánom, de írtam. Mert a megyei lap az megyei lap. A hirdető meg hirdető. Ha a hirdető mérges, nincs pénz. Ha nincs pénz, nincs munka. Dehisz bizos mindenki sejti, hogy megy ez. Ja a mai újságírók helyzete megint egy külön téma. Lesz róla szó. Majd)

Szóval hogy milyen volt a fővárosi dirr-durr? Pár szóban összefoglalnám:

romantikus (csakis kedvessel), sok részeg, poros, füstös, szembe menő ismeretlen eredetű izés, tömeges.

Tényleg, nekem tetszett. De nem értem, miért kellett 20 percig durrogtatni 5 helyről nagyjából ugyanazokat az elemeket csak más variációban. Na ja. Meg az is érdekelne, hogy amikor szarban van az ország anyagilag állítólag, miért kell ennyisok pénzt kiadni ilyenre? Tudom, kenyeret és cirkuszt, de na azért...ugyanez a kérdésem a kormányzati negyed felépítésével kapcsolatban. Miért most olyan sürgős? Nem mehetnének azok a milliárdok, más, fontosabb helyekre, területekre? Azt hiszem, elég körülnéznünk, és mindenki tudna sorolni legalább 10 helyet, ahová az állam pénze (a mi pénzünk) bőven elférne...mert én inkább adtam volna a kis pályakezdő adómat egy kórházi gépre, gyermekek élelmezésére, mint egy közel fél órás össznépi tüzes-vizes-repülős hejehujára. Ha megkérdeztek volna, megmondtam volna. De nem kérdeztek.

 

Szólj hozzá!

Miért is? + hobbit

2007.08.21. 12:58 :: A valasz mindenre...

Tudom, hogy nagyképűen hangzik: A válasz mindenre... Ne higgye senki, hogy meg akarom váltani a világot, hogy mindent tudok. Csaképpen nemrégen rájöttem valamire, ami olyan, mint Douglas Adams és a robot negyvenkettese.

Számomra a válasz mindenre: Marcsi.

Hogy miért? Bár már hivatalosan is felnőtté váltam, pályakezdő munkábaálló, komoly párkapcsolat, saját albérlet, bla-bla, a mozgáskoordinációm azért megmaradt olyan gyermeki szinten. Nagyon. Vagyis az a fajta ember vagyok, aki ha pocsolya van, beleesik, ha asztal sarka van, belerúg, ha tűzoltó-készülék van a falon, lefejeli....

Egy ideig bosszankodtam, aztán próbáltam másokkal együtt nevetni magamon, majd rájöttem, hogy nem a világ, a tűzoltókészülék és az asztal a hibás, hanem egyes egyedül én. Azóta ha hasonló eset történik velem, csak megrántom a vállam és azt gondolom:

A válasz mindenre: Marcsi.

Na de ezt ám tovább is gondoltam, nem úgy van az.

Szóval ha a válasz mindenre én vagyok, akkor Te is lehetsz. Mindenki a saját maga válasza. Mert minden, amit teszel (és gondolsz) felhasználható ellened. Te irányítod a sorsod. Én az enyémet.

Vagy legalábbis megpróbálom...

Első napirendi pont:

"keressünk hobbit" vagy hobbyt. Uhh sikerült összedobnom egy szójátékot gondolkodás nélkül. :D Várom a kommenteket, melyik néz ki jobban, vagy melyik számít hivatalosan helyesnek? Igazából nekem egyik verzió sem tetszik. Szóval módosítás:

keressünk olyan munka utáni elfoglaltságot, mely által fejlődik kreativitásunk, és nem csak a tv előtt ülve zsibbasztjuk agyunkat .

Terveim: varrás, hastánc, futás...

Megvalósítás: a közeljövőben. Beszámoló a megvalósításról: a közeljövő után pár nappal.

1 komment · 1 trackback

süti beállítások módosítása